Magyar Dízel és Villanymozdonyok

forrás: wikipédia

MÁV V41
Pályaszám:	V41 501–530
Gyártó:	Ganz–MÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár[1]
Gyártásban:	1958–1962
Gyári típusjel:	VM11
Darabszám:	30
Tengelyelrendezés:	Bo'Bo'
Nyomtávolság:	1 435 mm
Hajtókerékátmérő:	1 040 mm
Indító vonóerő:	230 kN
Legnagyobb sebesség:	80 km/h
Ütközők közötti hossz:	12 290 mm
Magasság:	3 755 mm
Szélesség:	3 150 mm
Forgócsaptávolság:	6 500 mm
Tengelytáv forgóvázon belül:	2 200 mm
Össztengelytávolság:	8 700 mm
Szolgálati tömeg:	73 t
Legnagyobb tengelyterhelés:	18,5 t
Hajtás:	marokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár
Vezérlés:	szinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról
Kapcsolókészülék típusa:	csavarkapocs
Kiegészítőfék típusa:	légfék
Rögzítőfék típusa:	kézifék
Vonatfűtés típusa:	villamos
Átmenő fék:	levegős tuskós fék
Legkisebb pályaívsugár:	80 m
Áramnem:	V41 501–502: 16 kV 50 Hz V41 503–530: 16/25 kV 50 Hz
Áramellátás:	felsővezetékről
Állandó teljesítmény:	V41 501–502: 845 kW V41 503–530: 956 kW
Vontatómotorok száma:	4

A V41 sorozat a MÁV részére szállított villamosmozdony sorozat. Beceneve: "Leo"

Története

A II. világháború után rohamos tempóban indult meg a vasút villamosítás Magyarországon, és ez új mozdonyokat követelt. 1958, és 1962 között a MÁV átmeneti megoldásként Ward-Leonard rendszerű Bo’Bo’ tengely elrendezésű 80 km/h engedélyezett sebességű villamosmozdonyokat szerzett be, a Ganz-MÁVAG-tól. Ez volt a V41 sorozat. A gyártás ellenére fennálló további mozdonyhiány miatt újabb megrendelésekre is sor került, amely az 1961 és 1966 között gyártott V42 sorozat volt.

A főgépcsoport tervezésénél és gyártásánál felhasználták a két ugyancsak Ward-Leonard rendszerű Cavill 425 sorozatú kísérleti motorkocsiknál szerzett tapasztalatokat.

A sorozat gyártási ideje alatt lépett át a MÁV a „Kandó-féle” 16 kV 50 Hz-es felsővezetéki rendszerről a 25 kV 50 Hz-es rendszerre. Így (a két prototípus V41-es kivételével) valamennyi V41 és V42 sorozatú mozdonyt úgy gyártották, hogy mind a 16 kV-os, mind a 25 kV-os munkavezeték rendszer alatt tudjanak közlekedni. A V41-es sorozatból a MÁV 30 db-ot szerzett be. A mozdonyok kezdetben főváros környéki ingavonatokat is továbbítottak, de kis teljesítményük és rossz üzemkészségük miatt a V42 és V43 sorozatok megjelenésével szinte kizárólag tehervonatokat vittek. A mozdonyok az üzemben nem váltak be, elsősorban konstrukciós hibák miatt és nagyon sok mozdony tűzesetek következtében pusztult el. Így a selejtezésük már 1969-ben megkezdődött, három év múlva a sorozat kevesebb, mint fele volt csak állományban. A forgalomból kivont, selejtezett gépeket gyakran nem bontották szét, hanem stabil állomási fűtőgépekké alakították át, személyvonatok előfűtésére.

A Ward-Leonard rendszerű mozdonyok gyártásával párhuzamosan már folyt a kísérletezés a tirisztoros szabályzással. A V41 501 pályaszámú prototípus mozdonyt alakította át a Ganz - Villamossági Művek 1968-ban az akkor újnak számító tirisztoros szabályzás kipróbálására, amely a MÁV első tirisztoros szabályzású mozdonya lett, később átszámozták V42 001 pályaszámra.

Szerkezete 

A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét 982 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú szinkronmotort táplál, mely 1500 1/min szinkron fordulatszámmal két darab egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamók által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, mely a gerjesztődinamókat forgatja meg, valamint ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

Napjainkban 

Ma már csak 1 darab van belőle a Magyar Vasúttörténeti Parkban, a közel eredeti festésben kiállítva.

A "Füstiben" kiállított egyetlen darab.

---

MÁV V42
Pályaszám:	V42 501–542
Gyártó:	Ganz–MÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár[1]
Gyártásban:	1961–1966
Gyári típusjel:	VM12
Darabszám:	42
Tengelyelrendezés:	Bo'Bo'
Nyomtávolság:	1 435 mm
Hajtókerékátmérő:	1 040 mm
Indító vonóerő:	235 kN
Legnagyobb sebesség:	80 km/h
Ütközők közötti hossz:	12 290 mm
Magasság:	3 755 mm
Szélesség:	3 150 mm
Forgócsaptávolság:	6 500 mm
Tengelytáv forgóvázon belül:	2 200 mm
Össztengelytávolság:	8 700 mm
Szolgálati tömeg:	74 t
Legnagyobb tengelyterhelés:	18,5 t
Hajtás:	marokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár
Vezérlés:	szinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról
Kapcsolókészülék típusa:	csavarkapocs
Kiegészítőfék típusa:	légfék
Rögzítőfék típusa:	kézifék
Vonatfűtés típusa:	villamos
Átmenő fék:	levegős tuskós fék
Legkisebb pályaívsugár:	80 m
Áramnem:	16/25 kV 50 Hz
Áramellátás:	felsővezetékről
Állandó teljesítmény:	1 215 kW
Vontatómotorok száma:	4

A V42 sorozat a MÁV részére szállított villamosmozdony sorozat. Beceneve: "Leo"

Története 

1961-ben kezdték el gyártani, 1966-ig 42 db épült belőle. Járműszerkezetileg azonos a V41 sorozatjelű mozdonyokkal, a főgépcsoport teljesítménye nagyobb, fordulatszáma kisebb és kettő helyett csak egy db fődinamót építettek be. Eleinte Tatabánya–Oroszlány és Miskolc–Diósgyőr között, valamint a budapesti körvasúton tehervonatokat, valamint Budapest–Komárom, Budapest–Hatvan, Budapest–Cegléd–Szolnok és Budapest–Vác–Szob vonalakon ingavonatokat is továbbítottak BDt 200-as vezérlőkocsival. A tolt ingavonatoknál a mozdonyvezető a vezérlőkocsiból irányította a mozdonyt, de a mozdonyon is tartózkodott egy segédkezelő. Később könnyű tehervonati szolgálatot teljesítettek, utoljára állomási tolatómozdonyként dolgoztak. A sorozatot az 1990-es évek elején selejtezték le, több mozdonyt átalakítottak villamos előfűtőgépnek. A V42 527 mozdonyt a Magyar Vasúttörténeti Parkban az utolsó festésben kiállították, majd 2005-ben az Északi Járműjavítóba vitték, abból a célból, hogy újból üzemképessé tegyék. 2008-ra a mozdony újra működőképes lett.
Szintén V42 sorozatú, de jelentősen eltérő szerkezetű a V42 001 pályaszámot kapott, a V41 501 pályaszámú mozdonyból átalakított kísérleti tirisztoros egyenirányítós mozdony is.

Szerkezete 

A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét körülbelül 1000 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú hatpólusú szinkronmotort táplál, mely 1000 1/min szinkron fordulatszámmal egy darab tízpólusú egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamók által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, mely a gerjesztődinamókat hajtja, valamint fázisváltóként ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat