Pályaszám: | V41 501–530 |
Gyártó: | Ganz–MÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár[1] |
Gyártásban: | 1958–1962 |
Gyári típusjel: | VM11 |
Darabszám: | 30 |
Tengelyelrendezés: | Bo'Bo' |
Nyomtávolság: | 1 435 mm |
Hajtókerékátmérő: | 1 040 mm |
Indító vonóerő: | 230 kN |
Legnagyobb sebesség: | 80 km/h |
Ütközők közötti hossz: | 12 290 mm |
Magasság: | 3 755 mm |
Szélesség: | 3 150 mm |
Forgócsaptávolság: | 6 500 mm |
Tengelytáv forgóvázon belül: | 2 200 mm |
Össztengelytávolság: | 8 700 mm |
Szolgálati tömeg: | 73 t |
Legnagyobb tengelyterhelés: | 18,5 t |
Hajtás: | marokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár |
Vezérlés: | szinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról |
Kapcsolókészülék típusa: | csavarkapocs |
Kiegészítőfék típusa: | légfék |
Rögzítőfék típusa: | kézifék |
Vonatfűtés típusa: | villamos |
Átmenő fék: | levegős tuskós fék |
Legkisebb pályaívsugár: | 80 m |
Áramnem: | V41 501–502: 16 kV 50 Hz V41 503–530: 16/25 kV 50 Hz |
Áramellátás: | felsővezetékről |
Állandó teljesítmény: | V41 501–502: 845 kW V41 503–530: 956 kW |
Vontatómotorok száma: | 4 |
A II. világháború után rohamos tempóban indult meg a vasút villamosítás Magyarországon, és ez új mozdonyokat követelt. 1958, és 1962 között a MÁV átmeneti megoldásként Ward-Leonard rendszerű Bo’Bo’ tengely elrendezésű 80 km/h engedélyezett sebességű villamosmozdonyokat szerzett be, a Ganz-MÁVAG-tól. Ez volt a V41 sorozat. A gyártás ellenére fennálló további mozdonyhiány miatt újabb megrendelésekre is sor került, amely az 1961 és 1966 között gyártott V42 sorozat volt.
A főgépcsoport tervezésénél és gyártásánál felhasználták a két ugyancsak Ward-Leonard rendszerű Cavill 425 sorozatú kísérleti motorkocsiknál szerzett tapasztalatokat.
A sorozat gyártási ideje alatt lépett át a MÁV a „Kandó-féle” 16 kV 50 Hz-es felsővezetéki rendszerről a 25 kV 50 Hz-es rendszerre. Így (a két prototípus V41-es kivételével) valamennyi V41 és V42 sorozatú mozdonyt úgy gyártották, hogy mind a 16 kV-os, mind a 25 kV-os munkavezeték rendszer alatt tudjanak közlekedni. A V41-es sorozatból a MÁV 30 db-ot szerzett be. A mozdonyok kezdetben főváros környéki ingavonatokat is továbbítottak, de kis teljesítményük és rossz üzemkészségük miatt a V42 és V43 sorozatok megjelenésével szinte kizárólag tehervonatokat vittek. A mozdonyok az üzemben nem váltak be, elsősorban konstrukciós hibák miatt és nagyon sok mozdony tűzesetek következtében pusztult el. Így a selejtezésük már 1969-ben megkezdődött, három év múlva a sorozat kevesebb, mint fele volt csak állományban. A forgalomból kivont, selejtezett gépeket gyakran nem bontották szét, hanem stabil állomási fűtőgépekké alakították át, személyvonatok előfűtésére.
A Ward-Leonard rendszerű mozdonyok gyártásával párhuzamosan már folyt a kísérletezés a tirisztoros szabályzással. A V41 501 pályaszámú prototípus mozdonyt alakította át a Ganz - Villamossági Művek 1968-ban az akkor újnak számító tirisztoros szabályzás kipróbálására, amely a MÁV első tirisztoros szabályzású mozdonya lett, később átszámozták V42 001 pályaszámra.
A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét 982 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú szinkronmotort táplál, mely 1500 1/min szinkron fordulatszámmal két darab egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamók által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, mely a gerjesztődinamókat forgatja meg, valamint ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.
Ma már csak 1 darab van belőle a Magyar Vasúttörténeti Parkban, a közel eredeti festésben kiállítva.