MÁV V40
|
|
Gyártó: |
Ganz Villamossági Gyár |
Gyártásban: |
1932–1940 |
Gyári típusjel: |
VM7 |
Tengelyelrendezés: |
1'D1' |
Nyomtávolság: |
1 435 mm |
Hajtókerékátmérő: |
1 660 mm |
Legnagyobb sebesség: |
100 km/h |
Ütközők közötti hossz: |
13 830 mm |
Szolgálati tömeg: |
94 tonna |
Névleges teljesítmény: |
1 620 kW |
Áramnem: |
16 kV 50 Hz |
A MÁV V40, vagy MÁV V60, becenevén a Kandó-mozdony, egy villamosmozdony sorozat volt. Megalkotója Kandó Kálmán, a Ganz Villamossági Gyár tervezőmérnöke. Célja olyan mozdony
megépítése volt, amelyet az országos
villamos hálózat frekvenciájával lehetett
közvetlenül megtáplálni, elkerülve a
bonyolult és költséges
frekvenciaátalakítást. A mozdony
járműszerkezeti részét a MÁVAG gyártotta.
Története
Az első mozdony 1932. augusztus 17-én állt üzembe a Budapest-Hegyeshalom
vonalon, amely a világ első nem kísérleti,
egyfázisú 50 Hz-es villamosított vonala volt. 1940-ig
29 db V40-es és 3 db V60-as mozdony épült meg. A V40
sorozatú mozdonyok a próbaüzemi tapasztalatok
alapján nemcsak a személyszállító,
hanem a tehervonatok továbbítására is
alkalmasnak bizonyultak. Ezért a MÁV
elhatározta, hogy a tehervonatok
továbbítására is felhasználja ezeket
a mozdonyokat. A mozdonyból 1932-1941 között 29 db
készült.
A V40-es és V60-as mozdonyokat 1967-ig használta a MÁV. A V40 sorozat személyvonati, a V60 sorozat tehervonati célokat szolgált.
Műszaki leírás
A mozdony 16 kV 50 Hz-es elektromos árammal működik, amelyet felsővezetéken
kap meg. Az áramot egy fázisváltó
háromfázisú árammá alakítja
át, amely a mozdony középső részén
lévő pólusváltós motort hajtja. A motor
négy vagy hat csatolt tengelyt hajtott meg az úgynevezett
Kandó-háromszögön keresztül,
csatlórudakkal. A motornak négy állandó
sebessége volt (V40 esetében 25, 50, 75 és 100
km/h). Az állandó sebességek között
vízellenállással szabályozták a
sebességet. Az ellenállásos
szabályzó a mozdony hatásfokát
csökkentette.
A Kandó mozdony főkeretébe a négy 1660 mm
átmérőjű hajtókerékpár tengelye
hasonló módon volt beágyazva, mint egy
gőzmozdonynak. A futókerekek Krauss-Helmholz rendszerű
felfüggesztéssel a két szélső
hajtótengely oldalirányú
mozgatásáról is gondoskodtak az ívekben. A
felfüggesztés forgáspontja az első és
második hajtótengely között volt,
nagyjából középen.
Az igazi Kandó mozdonyoknak egy nagy, 3m
átmérőjű sokpólusú aszinkron motorja volt a
mozdony közepén elhelyezve. Ez a nagy motor hajtotta az
ún. "Kandó-háromszögön" keresztül
az első és második kerék között
lévő csatlórudat egy ferde motorhajtórúd
segítségével. A Kandó-háromszög
gondoskodott arról, hogy a csatlórúdra csak
vízszintes, hosszirányú erők adódtak
át, a ferde rúdban ébredő függőleges
erőkomponenst a Kandó-háromszög átadta a
másik ferde összekötő rúdnak, ami egy, a
mozdonyszekrényben elhelyezett vakforgattyú
segítségével átvezette ezt az erőt a
mozdony másik oldalán lévő, 90 fokban
elfordított helyzetű hajtáshoz. A
Kandó-háromszög ezenkívül
lehetővé tette a csatlórúdhoz
kapcsolódó kerekek függőleges irányú
elmozdulását, azaz rugózását.
Ilyenkor a Kandó-háromszög billenő mozgást
végzett.
Napjainkban
A két sorozat egy-egy darabját megőrizték, a V40,016 pályaszámú mozdony ma a Füsti Magyar Vasúttörténeti Parkban látható. A V60,003 1983-tól
tartós kihelyezésben volt a Budapesti Műszaki Főiskola
Kandó Kálmán Villamosmérnöki
Karának Bécsi úti épülete előtt. 2007. október 15.-én és 16-án éjjel V43-as típusú mozdonyra cserélte le a MÁV Nosztalgia Kft, a V60,003-at a Magyar Vasúttörténeti Parkban helyezték el.