Magyar Dízel és Villanymozdonyok

MÁV V40
Gyártó:	Ganz Villamossági Gyár
Gyártásban:	1932–1940
Gyári típusjel:	VM7
Tengelyelrendezés:	1'D1'
Nyomtávolság:	1 435 mm
Hajtókerékátmérő:	1 660 mm
Legnagyobb sebesség:	100 km/h
Ütközők közötti hossz:	13 830 mm
Szolgálati tömeg:	94 tonna
Névleges teljesítmény:	1 620 kW
Áramnem:	16 kV 50 Hz

A MÁV V40, vagy MÁV V60, becenevén a Kandó-mozdony, egy villamosmozdony sorozat volt. Megalkotója Kandó Kálmán, a Ganz Villamossági Gyár tervezőmérnöke. Célja olyan mozdony megépítése volt, amelyet az országos villamos hálózat frekvenciájával lehetett közvetlenül megtáplálni, elkerülve a bonyolult és költséges frekvenciaátalakítást. A mozdony járműszerkezeti részét a MÁVAG gyártotta.

Története 

Az első mozdony 1932. augusztus 17-én állt üzembe a Budapest-Hegyeshalom vonalon, amely a világ első nem kísérleti, egyfázisú 50 Hz-es villamosított vonala volt. 1940-ig 29 db V40-es és 3 db V60-as mozdony épült meg. A V40 sorozatú mozdonyok a próbaüzemi tapasztalatok alapján nemcsak a személyszállító, hanem a tehervonatok továbbítására is alkalmasnak bizonyultak. Ezért a MÁV elhatározta, hogy a tehervonatok továbbítására is felhasználja ezeket a mozdonyokat. A mozdonyból 1932-1941 között 29 db készült.

A V40-es és V60-as mozdonyokat 1967-ig használta a MÁV. A V40 sorozat személyvonati, a V60 sorozat tehervonati célokat szolgált.

Műszaki leírás 

A mozdony 16 kV 50 Hz-es elektromos árammal működik, amelyet felsővezetéken kap meg. Az áramot egy fázisváltó háromfázisú árammá alakítja át, amely a mozdony középső részén lévő pólusváltós motort hajtja. A motor négy vagy hat csatolt tengelyt hajtott meg az úgynevezett Kandó-háromszögön keresztül, csatlórudakkal. A motornak négy állandó sebessége volt (V40 esetében 25, 50, 75 és 100 km/h). Az állandó sebességek között vízellenállással szabályozták a sebességet. Az ellenállásos szabályzó a mozdony hatásfokát csökkentette.

A Kandó mozdony főkeretébe a négy 1660 mm átmérőjű hajtókerékpár tengelye hasonló módon volt beágyazva, mint egy gőzmozdonynak. A futókerekek Krauss-Helmholz rendszerű felfüggesztéssel a két szélső hajtótengely oldalirányú mozgatásáról is gondoskodtak az ívekben. A felfüggesztés forgáspontja az első és második hajtótengely között volt, nagyjából középen.

Az igazi Kandó mozdonyoknak egy nagy, 3m átmérőjű sokpólusú aszinkron motorja volt a mozdony közepén elhelyezve. Ez a nagy motor hajtotta az ún. "Kandó-háromszögön" keresztül az első és második kerék között lévő csatlórudat egy ferde motorhajtórúd segítségével. A Kandó-háromszög gondoskodott arról, hogy a csatlórúdra csak vízszintes, hosszirányú erők adódtak át, a ferde rúdban ébredő függőleges erőkomponenst a Kandó-háromszög átadta a másik ferde összekötő rúdnak, ami egy, a mozdonyszekrényben elhelyezett vakforgattyú segítségével átvezette ezt az erőt a mozdony másik oldalán lévő, 90 fokban elfordított helyzetű hajtáshoz. A Kandó-háromszög ezenkívül lehetővé tette a csatlórúdhoz kapcsolódó kerekek függőleges irányú elmozdulását, azaz rugózását. Ilyenkor a Kandó-háromszög billenő mozgást végzett.

Napjainkban 

A két sorozat egy-egy darabját megőrizték, a V40,016 pályaszámú mozdony ma a Füsti Magyar Vasúttörténeti Parkban látható. A V60,003 1983-tól tartós kihelyezésben volt a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának Bécsi úti épülete előtt. 2007. október 15.-én és 16-án éjjel V43-as típusú mozdonyra cserélte le a MÁV Nosztalgia Kft, a V60,003-at a Magyar Vasúttörténeti Parkban helyezték el.

]MÁV V40 a Füsti Magyar Vasúttörténeti ParkbanA Kandó-mozdonyok megindításának 50. évfordulójára felavatott emléktábla Budapesten, a Keleti pályaudvar 9. vágánya mellett.